Te belegondoltál már alaposabban a gyerekek helyzetébe ezekben a karanténos, online sulis időkben?
Vajon mi kell ahhoz, hogy minden nap rávegyék magukat, hogy megcsinálják az iskolai feladataikat? Mennyire lehet ösztönző, hogy sokszor csak emailben kapcsolódnak a tanáraikhoz? A legtöbbjüknél nincs videóhívás, de még csak telefon se! Ráadásul sokan a kamaszkor kellős közepén vannak, annak minden bonyodalmával!
Te felnőttként hogyan tudod megtartani a lendületet? Minden nap ugyanolyan lelkesen végzed a feladataidat?
Megsúgok egy kemény dolgot: az a gyerek, akinek eddig sem volt motivációja a tanulásra, annak most még kevesebb van!
Vírus. Pandémia. Karantén.
Hirtelen különleges élethelyzetben találtuk magunkat.
Az én környezetemben akad, aki jónak, és akad, aki rossznak ítéli meg a helyzettel járó korlátozásokat. Van, aki lubickol a szabadabb létezésben, más meg borúlátóan tekint a mozgástere viszonylagos beszűkítésére.
A gyerekek is változatosan élik meg ezt a nem mindennapi helyzetet. Sőt, az idő múlásával is változik az ő hozzáállásuk.
Eleinte a váratlanul érkező szabadság dobta fel őket. Az egész olyannak tűnt, mint egy extra iskolai szünet. :-) Aztán teltek a hetek, sokan rájöttek, hogy talán nem is akkora buli ez az online iskola, nehézkesebb lett a kapcsolattartás a barátokkal is. Most már ott tartunk, hogy konkrétan elhangzanak olyan kijelentések, hogy hiányzik az iskola, jobb volt a rendes, régi módon tanulni. Most csilloghat a pedagógusok szeme! :-)
Ahogy én látom, eléggé változatosan oldották meg az iskolák a hirtelen váltást. Nem csoda, hiszen az oktatási módszereknek egy hétvége alatt több 10 évet kellett (volna) ugrani. De jól belegondolva, ez nyilván egy utópia. Még csak az előkészítésre sem jutott idő!
Nagyon sok helyen osztályszinten szervezték le, hogyan történjen a tanítás, milyen formában, hogyan "találkozzanak" a gyerekek és a tanárok. Van itt KRÉTA, email, messenger, skype, zoom, minden. A lehetőségek erős összefüggésben vannak a pedagógusok és a szülők informatikai kompetenciáival... Az anyagi háttérről nem is beszélve!
Amit ebből az egészből ki szeretnék emelni, az a gyerekek motivációja, vagy annak teljes hiánya. Eddig legalább volt egy konkrét helyzet, amelyben ott kellett lenniük. Ám most,
a kamerák vagy az emailek távlatában valóban nehéz megőrizni a tenni akarást.
Tényleg sokan vannak, akiknek "csak" ki van adva a feladat, és a saját belátásuk szerint csinálják, vagy nem csinálják. Nincs magyarázat, segítség kevés. Vannak olyan gyerekek is, akik nem tudnak mit kezdeni a videós oktatási formával sem! Egyszerűen túl idegen ez a forma számukra. Vagy viccnek veszik, hogy az eddigi frontális helyzet helyett most egy videót kell nézniük. Nem tudnak olyan módon bekapcsolódni a közös munkába, mintha tényleg ott lennének. Sok gyereknek a szülei dolgozni is járnak, tehát magát az egész napot is egyedül kell megoldaniuk.
Ezen kívül ott van az a fene monotonitás is! Minden nap egyforma, sokkal limitáltabbak a kapcsolattartási lehetőségek, nincs igazán kiugró program a hetek során. Tisztára, mintha vegetálnának.
Vannak azért kivételek, de kevés. Van,
aki kifejezetten örül, hogy ő maga oszthatja be az idejét, a tanulás módját, és rendszerét.
Ráadásul annyira korán kelni sem kell. :-) De lássuk be, hogy ehhez azért szükséges egyfajta érettség. Az ilyen céltudatos gyerek valószínűleg eddig sem csak "lézengett".
Ehhez a hozzáálláshoz nagyon is felnőttes gondolkodásra és önuralomra vall.
És persze van, aki szárnyakat kap az otthoni tanulástól, és sokkal jobban megy neki a tanulás, mint a suliban. Könnyen elképzelhető, hogy az otthoni légkör biztosít neki egy olyan alapot, amire bátrabban mer építeni. Tehát az teendő maradt, a környezet előnyére változott, és ez jobb teljesítményre sarkallja.
Nos, eddig volt a helyzetelemzés.
Hogy mit érdemes tenni a motiváció fenntartásáért? Mitől lesz kezelhetőbb a helyzet? Hogyan tudod ösztönözni magadat és a gyermekedet?
A "túlélő" tippekkel legközelebb jövök! :-)
Iratkozz fel, hogy időben értesülj róla!
Addig is, írd meg kommentben, hogy nálatok mi a helyzet. Nektek, a te gyermekednek mi okoz nehézséget, vagy éppen mi tetszik neki ebben a helyzetben?
Ha jól jönne egy kis segítség, biztatás Neked vagy a gyermekednek, fordulj hozzám bizalommal!
Szeretettel: Nóri
Fotók forrása: Pixabay