Tudtad, hogy a tanulási stílusunk éppúgy különbözik egymástól, mint az, hogy milyen ételeket szeretünk? Lehet, hogy gyermekednek azért nem megy (elég) jól a tanulás, mert nem a saját stílusa szerint közelíti meg?
Miért fontos, hogy ismerjük a tanulási stílusunkat?
Azért, mert bizonyos tanulási módszerek nem mindenkire érvényesek. Ha például a barátomnak nagyszerűen beválik az, hogy magában felmondja az anyagot, én lehet, hogy semmire nem megyek vele, és nem is értem, mire jó ez az egész. Mert én úgy szeretem feldolgozni és megtanulni az adott tananyagot, hogy a lényeget színessel kijelölöm, esetleg rajzot készítek hozzá, és így értem meg, jegyzem meg a legkönnyebben.
Amikor a saját stílusunk szerint tanulunk, sokkal, de sokkal könnyebben ér el hozzánk az információ, vagyis a tananyag. Hatékonyabban fel tudjuk dolgozni, és sokkal jobban emlékszünk is rá a későbbiekben, mondjuk egy dolgozatnál, vagy a felvételin.
Melyek ezek a tanulási stílusok?
- vizuális, vagyis látásra épülő információfelvétel,
- auditív, vagyis hallásra épülő információfelvétel,
- kinesztetikus, vagyis mozgásra, tapasztalatra épülő információfelvétel.
Nézzük meg, milyen a vizuális típusú tanuló!
Ő az, aki elsőnek jegyzi meg az ábrákat, képeket, az olvasott információ jobban megragad a fejében. Olyan, mintha folyton egy mozifilm pörögne a szeme előtt. Színes filceket használ a kiemelésekhez, rajzot, logikai ábrát készít az anyagról. Kiválóan értelmezi a grafikonokat, térképeket, általában szeret fotózni, kedveli a prezentációs anyagokat.
Javasolt számára a színes képek, vizuális tartalmak segítségével való tanulás. Készítsen feljegyzéseket, vázlatokat, rajzokat, ábrákat. Képzelje el az adott anyagot, játssza le magában, akár egy filmet. Használjon színes elemeket, szimbólumokat a tanulás során a témák megjelölésére, a lényeg kiemelésére.
Most halljuk az auditív típus jellemzőit!
Szeret zenét hallgatni, kívülről tudja a dalszövegeket, kiválóan megjegyzi a hallott információkat. Pontosan emlékszik beszélgetésekre, elhangzott mondatokra, órán is általában a tanár beszédét hallgatja, közben lehet, hogy az ablakon kifelé bámul. Emlékei felidézésekor általában egy hangélmény bukkan fel (pl. motor berregése, város moraja). Belső monológját gyakran hangosan is hallhatjuk, kommentál magának, visszamondja a gondolatait, gyakran sokat beszél, szereti megvitatni a gondolatait másokkal.
Számára a leghatékonyabb módszerek közé tartozik, ha visszamondhatja magában, vagy hangosan a tanulandó anyagot. Tartson próbafelelést a családnak vagy társainak, faragjon rímeket a kulcsszavakból. A tudnivalót telefonra is felmondhatja, és ezt visszahallgatva tanulja meg az idegen szavakat, évszámokat, összefoglalókat.
Ezután éljük át, milyen kinesztetikus típusnak lenni!
Örökmozgó? Otthon is megcsinálja a kísérletet? Leküzdhetetlen vágyat érez, hogy megtapogassa a csontvázat? Alkotó kedve soha nem hagy alább? Ő a kinesztetikus típus. Ismerős?
Nem csoda, hiszen mindannyian így kezdtük! A gyerekek megtapasztalás, mozgás útján fedezik fel, tanulják meg az őket körülvevő világot. Még a kisiskolások is ezt a módszert követik.
Támogassuk őt, hogy bele tudja vonni önmagát a tanulásba. Legyen a keze ügyében valami, amit nyomkodhat, gyurmázhat. Íróasztalnál való tanuláskor üljön fittlabdára. Ujjával vagy vonalzóval kövesse az olvasott szöveget. Járkáljon a szobában, miközben átnézi az anyagot. Játssza el játék katonákkal a II. világháború fontos csatáit, társítson apró mozgásokat az igevonzatokhoz. Sőt, még az aktív jegyzetelést is tekinthetjük mozgásos tanulásnak!
Természetesen nincsenek "tiszta" típusok, leginkább a kettő vagy három kombinációja jellemző, egy-egy típus kiemelkedésével. Valamint, a fentiek mellett, számos egyéb tényező is befolyásolja, hogyan tudunk a leghatékonyabbak lenni ha tanulásról van szó, és milyen stratégiát érdemes kiépíteni magunknak.
Te sejted már, milyen típust képvisel a gyermeked?