Picit az előző cikkemhez kapcsolódóan született meg ez a bejegyzés.
Nagyon sok szülő értetlenül áll az akár felső évfolyamos gyereke mellett. Nem érti, hogyhogy most derül ki, hogy ilyen vagy olyan fejlesztésre lenne szüksége a gyerkőcnek. Holott eddig ez fel sem merült. Sem az óvodában, sem alsóban, akkor most mi is van??!
Az én meglátásom szerint ez egy nagyon összetett dolog. Ott kezdeném, hogy tényleg nagyon sokfélék vagyunk, tényleg mindannyian más "bekötésekkel" rendelkezünk. Az, hogy mi számít "elfogadhatónak", vagy "átlagosnak", nagyon széles skálán mozog. Felnőttként sokszor már nem is igazán értjük a gyermeki fantáziát, játékokat. Túl messze kerültünk a gyerekkortól. Ezért nehéz megmondani, hogy mi az, ami még belefér, és mi az, ami már a határokat súrolja.
A gyerekek egyéni fejlődési üteme is nagymértékben eltérhet egymástól. Persze itt nem a testi fejlődésükre gondolok, hanem az idegrendszeri érésükre.
Gondoljuk csak végig egy gyerek életét! Igazából nem tudjuk az idegrendszeri fejlődést tényleg PONTOSAN nyomon követni. (A nagyon látványos eltérések természetesen feltűnőek.)
Kezdetben a gyermekorvos és a védőnő hónapról hónapra követik a kicsi fejlődését. Az ő odafigyelésük, támogatásuk rendkívül fontos. De ők nem mozgással, vagy mozgásterápiával foglalkoznak, más a szakterületük. Ráadásul az apró eltéréseket nem is lehet észrevenni! Tulajdonképpen nem is gondolná az ember, hogy baj lehet abból, hogy csak egy hétig mászott a kisbaba...
Később, az oviban is nagyon hasonló a helyzet. Hiszen az óvó néninek is más a feladata. És itt már nem is a korai fejlődésen van a hangsúly.
És még ezen túl is akad bonyolító tényező. A gyermekorvos és a védőnő viszonylag ritkán és rövid ideig látják a kisgyermeket. Óvodás korra pedig már túl van a gyerkőc a legelső, nagyon nagy fejlődést mutató szakaszon. Így tehát már csak az adott élethelyzetben tudjuk nézni a gyermeket.
Nagyon fontos lenne, hogy a szülők figyelemmel kísérjék a gyermekük fejlődését. Egyáltalán nem véletlen sorrendben követik egymást a mozgásfejlődési szakaszok. Mindegyik szakasz rengeteg idegi kapcsolatot épít ki, ami a későbbiekben nélkülözhetetlen lesz. Így aztán legyünk nagyon éberek és kritikusak a gyermekünk fejlődésével kapcsolatban. A Dévény Alapítvány honlapján található egy nagyon klassz összefoglaló, mire is érdemes odafigyelni: http://www.deveny.hu/fo_tajekoztato_fuzet
A korai pontos ellenőrzés hiánya miatt csak akkor derülnek ki az elmaradások, amikor már valamilyen helyzetben kibukik. És ez leggyakrabban a tanulási helyzet. Mert ekkorra már sok-sok képességet kellett kifejlesztenie. És ezeket kell nagyon összehangoltan működtetni az iskolában.
Első látásra cukinak, vagy viccesnek tűnik az a kisgyerek (nagycsoportos, vagy akár kisiskolás), aki nagy erőbedobással próbálkozik összekulcsolni a karját, de sehogy sem sikerül neki. Nem tudja, hova tegye az egyik és másik karját, hiába mutatják neki, nem jön össze.
De ha ez nem sikerül, mert a testsémája nem állt össze, akkor hogyan is várhatnánk el tőle, hogy nyomtatott betűt olvasva írja le ugyanazt a füzetébe írott betűkkel?
Gondoljuk csak el, mi minden kell ehhez az egyszerűnek tűnő feladathoz!
Feltételezzük, hogy már felismeri a nyomtatott betűt, ami a könyvben van. Ennek a nyomtatott betűnek ismernie kell az írott párját, vagyis "át tudja fordítani" egyiket a másikra. Mi kell ehhez? Memória, alakállandóság, átfordítási képesség. A füzetben meg kell találnia a sok sor közül, hogy hova tegye le először a ceruzát. Ehhez jó megfigyelési és térorientációs képesség kell, hogy tudja, melyik vonalon kell kezdni. Ezután a ceruzát a fejecskéjében felidézett kép szerint kell a lapon mozgatnia. Ehhez jó térbeli orientációra van szükség, vagyis tudnia kell, merre van fel, le, jobbra, balra. Mindezt a szemével követi, ellenőrzi, és eszerint halad a keze. Itt jön be a szem-kéz koordináció, ami rendkívül összehangolt munkát igényel. Arról már nem is beszélve, hogy a ceruzát lazán kell tartani, hogy három szó után ne görcsöljön be a keze. Tehát a keze kis izmainak és ízületeinek kellően készen kell állniuk, hogy ezeket a nagyon aprólékos, finom mozgásokat követni tudják.
És még tovább fokozom a hangulatot!
Ha ez a gyermek még esetleg beszédhibás is, és az előzőekben felsorolt feladatokkal nehézségei vannak, hogyan lehetne tőle elvárni, hogy a nyelvecskéjét egy olyan ki helyen, mint a szájüreg, a megfelelő helyekre igazítsa??! Hiszen ha még esetleg az irányokat sem érzékeli a saját testén, képtelenség elvárni tőle, hogy egy sokkal kisebb térben rakosgassa pontosan a nyelvét.
És lehet, hogy minden felsorolt probléma csak egy nem kellően begyakorolt babakori mozgás miatt van. Hihetetlen, de mégis igaz!
A jó hír, hogy az idegrendszer fejleszthető! Nagyon komoly és kitartó munkával hatalmas eredményeket lehet elérni. Még a diszkalkulia, diszgráfia, diszlexia esetében is!
Tornára fel!! :-)
Szeretettel:
Nóri
Olvasd el elsőként a cikkeimet, iratkozz fel a hírlevélre!
A képek forrása: Wix