top of page
  • Writer's pictureNóra

Hogyan palástolják a gyerekek a tanulási nehézségeiket?

Milyen jelek mutathatnak tanulási zavarokra?




Úgy néz ki, minden rendben van az iskolával kapcsolatban. Néha becsúszik egy-egy furcsaság, de nem tulajdonítasz neki nagy jelentőséget. Mert ÚGY NÉZ KI, minden rendben van.


Most akkor mi is történik a gyerekemmel?!

Gyermeked látszólag lépést tart az osztállyal. De egyre többször derül ki valamilyen elcsúszás. Mint például, hogy nem tudja a hosszabb szavakat elolvasni. Vagy mindig eltéveszt egy bizonyos számolást. Egy-két évvel később pedig lassacskán nem tud a többiekkel haladni, egyre több rossz jegy csúszik be. A szülő meg csak áll és nem érti az egészet.



Pedig a magyarázat egyszerű. Mindössze az történt, hogy

a gyerkőcnek olyan jól sikerült kompenzálni a hiányosságait,

hogy senki nem vette észre, hogy itt bizony baj van.


De hogy lehetséges ez?

Úgy, hogy a kellő leleményességgel megáldott gyerekek szünet nélkül kompenzálnak. Hiszen az óvodában nem is tudott olvasni, mégis megjegyezte a verset. Hát most az iskolában is emlékezetből dolgozik. Mert elolvasni, végigolvasni, összerakni túlságosan nehéz. Hiszen eddig nem számolt, de ha nagyjából tudta, vagy jól tippelt, szerencséje is lehetett. Tehát az egyéb jó képességeire támaszkodva "játsza ki" a tanító nénit és a szülőt. És ez tulajdonképpen eleinte még akár eredményes is lehet. Például betűtévesztő, de a hallás utáni memóriája olyan jó, hogy simán megjegyzi, mit kell olvasnia. Azaz emlékezetből jól mondja, és senkinek sem tűnik fel a dolog.

Csakhogy később mindez sajnos a gyerek ellen fordul. Ahogy halad előre a tanulmányaiban, már nem elég az, ha megjegyzi az órán hallottakat. Már nem elég az, ha ügyeskedik. Egyre jobban kibuknak a kis huncutságok.

Az, hogy valójában nem érti, nem tudja összeolvasni, csak eddig ügyesen palástolta.


Itt nem arról van szó, hogy semmit nem tudna a gyerkőc. Még csak nem is az akarat vagy a szorgalom hiánya. Például az íráshoz szükséges alapfunkciók közül egyik-másik fejletlen maradt. Vagy

egy részképességnek nincs teljes mértékben a birtokában,

és azt más képességével gond nélkül tudja leplezni, kompenzálni.


Nem lehet egyfolytában kompenzálni!

De meddig mehet ez így? Az iskolai évek előrehaladtával a tananyag egyre nehezedik és egyre több lesz. Igazából az első 1-2-3 évet még el lehet mismásolni, ha kisebb éretlenségről van szó. De később, amikor komolyabb mennyiségű és minőségű anyagot kell felvenni és megtanulni,

ez a kompenzálás már egyáltalán nem működik.

Itt jönnek a csalódások, az ember csak áll tehetetlenül, hogy eddig nem is volt semmilyen probléma...


A gyerekek általában nem szívesen csinálják azokat a feladatokat, amelyek nehezen mennek. Túl sok energiát kellene beletenniük. Lássuk be, mi, felnőttek sem. Van, amihez jó nagy levegőt kell vennünk, hogy egyáltalán belekezdjünk.

Így hát az a rengeteg energia és idő, amit a palástolgatás elvisz, lassacskán már nem térül meg. Kisebb-nagyobb kudarcok érik, elmegy a kedve az egésztől, és

végképp feladja, hogy tartania kellene a látszatot.


Az, hogy nem tudja teljesíteni a tőle elvártakat és egyre inkább "kilóg a lóláb", rossz érzést okoz neki. Mivel ezeket a folyamatokat a gyerek nem látja, sok esetben a kezdeti kompenzáció átmegy valami egészen másba. A tanulási nehézség például viselkedési zavarként jelentkezik. Ki ne ismerné az "osztály bohócát"? Majd elkönyveli magát, hogy ő nem jó matekos, vagy egy örök sajtkukac, vagy mindig figyelmetlen...


Pedig eredetileg egyáltalán nem az!

A megfelelő felismeréssel meg lehet találni a megfelelő módszert!

A kis (sőt, a nagy) éretlenségi tünetek kijavíthatóak.

Így a gyerek felszabadul az állandó nyomás alól, és sokkal könnyedebben, sokkal kevesebb erőfeszítéssel tudja folytatni a tanulást.


Szeretettel:

Nóri



Ha szeretnél értesülni a legfrissebb blogcikkekről, ne felejts el feliratkozni!


A képek forrása: Canva

bottom of page