Vedd rá gyermekedet az önállóságra!
- Majd holnap megcsinálom!
- Olyan unalmas!
- Miért kell a hülye házi feladattal foglalkoznom?
Előfordult már, hogy nálatok is ment a "műsorozás" a tanulás miatt? Esetleg durvább mondatok is elhangzottak? Te meg tanácstalanul álltál a gyerek fölött, hogy most már tényleg minden érved elfogyott? Ezzel a helyzettel nem vagy egyedül!
Úgy gondolom, az önállóságra nevelés a szülő egyik legfontosabb feladata.
De mennyire kell beleavatkozni a gyerek feladataiba, tanulásába? Az iskolai teendők, készülés, kiselőadás, leckeírás kinek a feladata?
Kedves Szülő, te már kijártad az iskoláidat? Hát akkor biztosan nem a tiéd!
Akkor mégis, mi a te feladatod? Hogyan tudsz segíteni a gyerekednek a mindennapi iskolai teendőiben?
A gyerek feladatairól folytatott hatalmi vitáknak semmi értelme. Mindenki ideges lesz tőle, a gyerek pedig még jobban megutálja a tanulást a kikényszerített helyzet miatt. Ezt mindenképpen érdemes elkerülni.
Az iskolában olyan egyértelműnek tűnik a helyzet. Mindenki csinálja a dolgát, a gyerekek átragasztják egymásra a feladattudatot, előbb-utóbb minden gyerek hozzáfog a leckéhez.
Otthon azonban más a helyzet. Az otthon a pihenés, a lazítás színtere, ahol végre ki lehet kapcsolódni, így aztán elhihető, hogy nem vágyik a gyerek további kötelességekre.
A siker kulcsa a rendszeresség. Amikortól iskolás lesz a lurkó, érdemes apránként bevezetni a közös munkát. Átnézni vele az aznap tanultakat, eleinte segíteni bepakolni másnapra. Ahogy a játékidőt, a vacsorát vagy a lefekvést beillesztjük a napirendbe, úgy fog az otthoni készülés is szerepelni a teendők között. Ha egyértelmű, hogy mik a szabályok otthon és ezt a rendszert tudatosan alkalmazod, kevesebb félreértés adódik majd.
A végleteket érdemes kerülni. A sem jó, ha csak a gyerekre hárítod a felelősséget, és az sem, ha túlbuzgó vagy, szinte már helyette végzed el a feladatokat.
Amikor a gyerekek az óvodából a suliba kerülnek, nagyot változik velük a világ. Addig minden csupa játék és mese volt, aztán hirtelen feladatok, kötelességek lepik el a kis életüket. Ezért kisiskolás kortól érdemes megmutatni, hogyan végezze el a feladatát, eleinte többet, aztán egyre kevesebbet segítve, hogy önállóvá válhasson. Természetesen te mindig ott vagy a háttérben, hiszen te vagy a felnőtt, a te iránymutatásodat követi. De a feladat elvégzése maradjon az övé!
Nem igényli a gyereked, hogy vele tanulj? Ha egyedül is boldogul, miért kellene fölötte állni? Biztasd arra, hogy ha nem ért valamit, kérdése van, bizonytalan, akkor viszont forduljon hozzád. Ha kéretlenül mellette ülünk, helyette gondolkodunk, azzal nem igazán segítünk neki, sőt, ellenkezőleg. Kivesszük a kezéből az irányítást. Hagy döntsön ő a saját dolgairól.
Az ember a hibáiból (is) tanul! Nincs ez másképp a gyerekekkel sem. Hibázni nagyszerű tanulási lehetőség! Hiszen látni fogja, hogy legközelebb hogyan csinálja másként. Szelíden kell terelgetni afelé, hogy saját magáért, a feladataiért ő vállaljon felelősséget.
A legtöbbet akkor teheted érte, ha segítesz neki abban, hogy megőrizze a felfedezés örömét, megtalálja a saját megoldásait. Hagyd, hogy kisiskolás korától játékosan, saját örömére dolgozzon. Hagyd, hogy megőrizze a kreativitását a tanulásban is. Mutass neki alternatívákat a tanulási módszerekre, hogyan lehet például vicces módon tanulni, érdekessé tenni azt, ami nem úgy néz ki, keltsd fel az érdeklődését.
És a startpisztoly eldördülése után a többi már a gyerek feladata. Ha megmutattad neki a pálya kezdetét, azon már neki kell végigmenni.
Te meg leszel a célnál izguló edző, aki ökölbe szorított kézzel, verejtékes homlokkal izgul a sikeres célba érkezéshez.
A következő cikkben arról lesz szó, hogyan alapozhatjuk meg gyermekünk önállóságát már kicsi korában!
Olvasd el elsőként az új cikkeket, iratkozz fel a levelezőlistára!
A képek forrása : Wix